1892. szeptember 16.
Udvardi és kossuthfalvi Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19. – Torino, 1894. március 20.) magyar államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke. A nemzeti függetlenségért, a rendi kiváltságok felszámolásáért és a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja, a magyar szabadságharc szellemi vezére. Máig egyike azoknak, akik a magyar nép emlékezetében leginkább megtestesítik az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot, Széchenyivel és Petőfivel együtt. Újságírói álneve: Deregnyei.
| „ | Amely percben Magyarországon akadna ember, aki urává akarna lennie e nemzetnek, aki bármely hatalmat mástól, mint e nemzet képviselői testület kezéből akarna venni, azon emberre, uraim, vigyázzanak önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga. | ” |
| – Debrecen, 1849. április 14. Kossuth beszéde a képviselőházban Magyarország függetlenségének kimondásáról | ||
1892. szeptember 16.
1928. május 18.
Bethleni gróf Bethlen István (Gernyeszeg, 1874. október 8. – Moszkva, 1946. október 5.) jogász, mezőgazdász, politikus. 1921 és 1931 között Magyarország miniszterelnöke.
1928. május 18.
Nagykéri Scitovszky Béla (Budapest, 1878. április 23. – Budapest, 1959. augusztus 20.) a Nemzetgyűlés elnöke, belügyminiszter, nagybirtokos, országgyűlési képviselő.
Államtudományi doktorátusát a Budapesti Egyetemen szerezte. 1902-től szolgabíróként működött Nógrád vármegyében, majd 1907-től főszolgabíró volt.
1910-ben választották meg képviselőnek munkapárti programmal. 1917. júliusa és 1918 novembere között a képviselőház elnöki tisztét látta el. A Nemzetgyűlés elnöke volt 1922. augusztus 18-tól 1926. október 18-ig. 1926. október 15-től 1931. augusztus 24-ig belügyminiszter volt a Bethlen-kormányban. Az 1922. évi választáson egységes párti programmal szerzett mandátumot. A képviselőhánzak 1935-ig volt tagja.
(forrás: Wikipédia)
1930. április 10.
1969. március 21.
Ádám Jenő (Szigetszentmiklós, 1896. december 12. – Budapest, 1982. május 15.) Kossuth-díjas zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus és népdalgyűjtő.
Szigetszentmiklóson született Ádám István rendőr és Ónodi Aranka gyermekeként. Az első világháború során orosz hadifogságban zenekart, kórust szervezett, Taturszkban zeneiskolát alapított. Hazatérve Kodály Zoltán zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián, 1933-ban karmesteri-karnagyi diplomát szerzett Berlinben, Felix Weingartner növendékeként. 1929-ben házasságot kötött Rőhmer Olga tanárnővel.[2]
1929-től 1959-ig, nyugdíjazásáig volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Már a kezdetektől kiemelkedően fontosnak tartotta az iskolai ének- és zeneoktatást, 1933-tól 1959-ig a középiskolai ének- és zenetanárképző tanszékvezetője és az operatanszak és az ének főtanszak vezetője is volt, két évtizedig vezette a főiskola énekkarát. Tanított népzenét, szolfézst, zeneelméletet, módszertant, kamaraéneket, dalirodalmat. Kulcsszerepet játszott a „Kodály-módszer” kidolgozásában és gyakorlatba ültetésében. Fő pedagógiai művében, az 1944-ben megjelent Módszeres énektanításban már szerepeltette a később Kodály-módszerként világszerte elterjedt metódust (Ádám Jenő ezt „magyar metódusnak” nevezte). Fontos kiadványként kell szólni a Kodállyal közösen, a teljes általános iskolai képzés (I–VIII. osztály) számára 1947–1948 között írt énektankönyv sorozatot.
Tevékenysége fontos területének számított népművelő, zenenépszerűsítő munkássága is. Már a harmincas évek végétől tartott e témában előadásokat a rádióban, az ország számos településén, majd 1958-tól tévé-előadássorozata révén a zenei műveltség országosan népszerű ismertetőjévé vált. Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba ezt a munkásságát, még az amerikai magyarság körében is emlékezetes előadásai voltak. Maga Kodály is nagyra tartotta ebbéli képességét: „szerencsésen egyesíti magában a legmagasabb zenei képzettséget a népiskolai gyakorlat közvetlen tapasztalataival”.
Zeneszerzői munkássága során főként népzenéből merített ihletet, de életművében fontosak egyházzenei művei is. Komponistai munkássága szerteágazó területet ölelt fel: zenekari és kamaraműveket, dalokat, színpadi és film kísérőzenét, kórusműveket stb. is komponált. 1955-ben Érdemes művész lett, két évvel később pedig megkapta a Kossuth-díjat.
1996. augusztus 20.
James Earl „Jimmy” Carter Jr. (Plains, Georgia, 1924. október 1. –) Nobel-békedíjas amerikai politikus, Georgia állam kormányzója, az Amerikai Egyesült Államok 39. elnöke.
Carter a georgiai Plainsben született, egy négygyermekes család legidősebb fiúgyermekeként. Apja, idősebb James Carter, farmer és sikeres kereskedő, majd később Georgia államban helyi képviselő. Anyja Lillian Gordy ápolónő volt egy helyi kórházban. Johnny Cash legendás zenész feleségének, June Carter Cash unokatestvére volt.
(forrás: Wikipédia)
1998. március 15.
1959-ben érettségizett a Fáy András Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakára, ahol 1964-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. Ennek megszerzése után az MTA Történettudományi Intézetben kapott segédmunkatársi állást a Századok című szakfolyóirat szerkesztőségi titkáraként. 1968-ban az MTA Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, egy évre rá tudományos munkatársa lett. 1975 és 1976 között csoportvezető, majd 1985-ig a histográfiai és módszertani osztály alapító vezetője volt. 1986-ban kinevezték az intézet tudományos igazgatóhelyettesévé. 1988-ban rövid ideig az intézet megbízott igazgatója volt, majd 1990-ben ismét az intézet igazgatója lett. 1994-ben kutatóprofesszori megbízást kapott. Igazgatói posztjáról 1996-ban távozott, amikor az MTA elnökévé választották. 2002-ben, elnöki mandátumának lejárta után, ismét átvette az igazgatói pozíciót.
Kutatóintézeti munkája mellett 1975-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán histográfiát, művelődéstörténetet és újkori forrástant kezdett tanítani egyetemi docensi beosztásban, 1979-ben megalapította az újkori történeti muzeológia tanszéki csoportot, amelynek vezetője is lett. 1990-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését.
1976-ban védte meg a történettudományok kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának lett tagja. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben annak rendes tagjává választották. Közben 1993-ban a Filozófia és Történettudományi Osztály elnökhelyettese, 1994-ben elnöke lett, e tisztségéből fakadóan az MTA elnökségében is részt vett. 1996-ban az akadémia elnökévé választották, Kosáry Domokos utódjaként. 1999-ben megerősítették pozíciójában további három évre. 2001-ben az MTA Társadalomkutató Központ tudományos tanácsának elnöke. Akadémiai tisztségei mellett a Nemzetközi Histográfiai Bizottság főtitkára és az Integrációs Stratégiai Munkacsoport kisebbségi témacsoportjának vezetője volt. 1969-ben a Magyarország története című szakfolyóirat szerkesztőbizottsági titkára lett. 1973 és 1979 között a Történelmi Szemle szerkesztője, 1979-től a lap 2013-as megszűnéséig a História alapító szerkesztője. Emellett számos könyvsorozat szerkesztője.
2002. október 23.
Szigetszentmiklóson kezdett el kajakozni, ám nem sokkal később már a csepeliek csapatát erősítette. Sári Nándor nagy felfedezettje, aki 1996-ban került be a felnőtt válogatottba. Nem kellett sokáig várni arra, hogy megmutassa oroszlánkörmeit: az 1997-es darthmouth-i világbajnokságon K-4 500 méteren szerzett aranyérmet. Egy évvel később már K-1 500 méteren állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Igazi kajakkirályként tisztelték azokban az években, hiszen 1998 és 2001 között sorozatban három egyéni világbajnoki, míg 2000 és 2005 között öt egyéni Európa-bajnoki címet gyűjtött be ezen a távon. Olimpián sajnos nem sikerült K-1 500 méteren a csúcsra érnie, hiszen a 2000-es sydneyi olimpián a hullámzó Penrith-tavon csak a negyedik helyet tudta megszerezni. Mégsem maradt olimpiai aranyérem nélkül, a K-4 1000 méteres hajó tagjaként 1999-ben Milánóban világbajnoki címet szerzett, majd a 2000-es sydneyi és 2004-es athéni olimpián is megismételte ezt a bravúrt a Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth összetételű magyar kvartett. 2006-ban a szegedi világbajnokságon is sikerült az olimpiai távú négyes tagjaként diadalmaskodnia, akkor a Gyökös Lajos, Kökény Roland, Vereckei Ákos, Horváth Gábor összetételű kvartett győzedelmeskedett. 2008-ban kijutott a pekingi olimpiára is, ahol K-1 500 méteren a hatodik, a négyes tagjaként a negyedik helyet szerezte meg. 2009-ben nem szerepelt világversenyeken, ám a 2010-es esztendő új kihívást hozott az életében: Kammerer Zoltánnal K-2 1000 méteren Európa-bajnoki és világbajnoki ezüstérmes lett. A 2011-es esztendőben ismét csapathajóval próbálkozott: a belgrádi Európa-bajnokságon a negyedik helyet szerezte meg a magyar egység, míg a szegedi világbajnokságon elért hetedik hellyel olimpiai kvótát szerzett a csapathajó. A londoni játékokra már nem sikerült kvalifikálnia magát, így befejezte pályafutását. Egy ideig Vietnámban edzősködött, majd kisebb hazai kitérő után Kínában vállalt munkát.
2002. december 3.
Először 1842-ben Gyöngyösön, majd Szalkszentmártonban tanított, de életének legnagyobb részét Szigetszentmiklóson élte és dolgozta végig. 1846. májusától tanítóskodott Szigetszentmiklóson.
Apja Nagymihályon községi jegyző, majd gazdasági tiszttartó volt a Fáy családnál. 1822-ben költözött a család Bogáthra. A családban 15 gyerek született, a sorban 11. volt Kardos István. 1829-ben Ábrányban lett apja az Eördögh (Ábrányi) család tiszttartója, majd az egész család Vajára került, mert az apa Vay Ábrahám tiszttartója lett.
Felesége Csobod Julianna. Öt gyermekük született, közülük Győző 1880-tól szintén Szigetszentmiklóson tanítóskodott, János fia pedig református lelkész volt Szigetszentmiklóson. Unokái közül Kardos István (Győző fiától származó unokája) Nyíregyházán volt a polgári fiúiskola tanítója, majd igazgatója. Követte a nagyapja által megkezdett krónikaíró hagyományokat, megírta Nyíregyháza fejlődését, valamint a Jótékony Nőegylet 75 éves történetét. Nyíregyháza első kultúrtanácsosa volt. Másik unokája dr. Kardos János (János fiától származó unokája) jó nevű ügyvédként öregbítette a család hírét.
Kardos István aktív, érdeklődő ember volt, figyelemmel kísérte az országban zajló eseményeket.
Ismerte Petőfi Sándort, Jókai Mórt, hallotta beszélni Kossuth Lajost.
Az 1848-as eseményeknek aktív résztvevője volt. Nemzetőr önkéntesként szolgált a szabadságharcban. Jókai Mórnak levélben írta meg Petőfivel kapcsolatos emlékeit. (Hatvany Lajos Így élt Petőfi, Jókai Mór levelezései) A napló feljegyzései szerint adomákat küldött az Üstökös c. lapba. A Vasárnapi Újság 1854. évi augusztus 13-i számában jelent meg a Csepel szigetről írt cikke.
47 évig aktívan tanított Szigetszentmiklóson, majd beteg fiát helyettesítette 1894. július 24-én halt meg Pócsmegyeren.
1905. április 5-én hozatta haza hamvait Szigetszentmiklós község lakossága és egyháza, Szigetszentmiklóson utcát neveztek el róla. Ebben az utcában áll egy védett tölgyfa.
Sírján emlékoszlop felirata őrzi a település megbecsülését és tiszteletét.
1993. október 23.
1994. március 15.
1994. március 15.
1995. március 15.
1995. március 15.
1996. október 23.
1996. október 23.
1997. október 23.
1997. október 23.
1998. október 23.
1998. október 23.
1999. október 23.
1999. október 23.
2000. október 23.
2001. október 23.
2001. október 23.
2002. október 23.
2003. október 23.
2003. október 23.
2004. október 23.
2005. október 23.
2007. október 23
2008. október 23.
2008. október 23.
2009. október 23.
2009. október 23.
2010. október 23.
2010. október 23.
2011. október 23.
2012. október 23.
2012. október 23.
2013. október 23.
2016, január 22.
1997. március 15.
III. sz. Általános Iskola
1998. március 15.
József Attila Általános Iskola
1999. március 15.
Bíró Lajos Általános Iskola
2000. március 15.
József Attila Általános Iskola
2001. március 15.
II. sz. Óvoda
2002. március 15.
III. sz. Óvoda
2003. március 15.
Kardos István Általános és Közgazdasági Szakközépiskola
2004. március 15.
József Attila Általános Iskola
2005. március 15.
József Attila Általános Iskola
2006. március 15.
Bíró Lajos Általános Iskola
2007. március 15.
Batthyány Kázmér Gimnázium
2008. március 15.
| Kardos István Általános Iskola | ||
2008. március 15.
| Napsugár Óvoda | |||
2009. március 15.
|
József Attila Általános Iskola |
||
2010. június 7.
Kardos István Általános és Szakközépiskola
2010. június 7.
Kardos István Általános és Szakközépiskola
2011. június 6.
| Kardos István Általános és Közgazdasági Szakközépiskola | ||
2011. június 6.
József Attila Általános Iskola
2011. június 6.
Kardos István Általános és Közgazdasági Szakközépiskola
2011. június 6.
Kardos István Általános és Közgazdasági Szakközépiskola
2011. június 6.
Konduktív Óvoda és Pedagógiai Szakszolgálat
2011. június 6.
Napraforgó Óvoda
2012. június 1.
Mocorgó Óvoda
2012. június 1.
Ádám Jenő Zeneiskola és
Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
2012. június 1.
József Attila Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
2012. június 1.
Konduktív Óvoda és Pedagógiai Szakszolgálat
2012. június 1.
Kardos István Általános Iskola és
Közgazdasági Szakközépiskola
2014. június
Bíró Lajos Általános Iskola
2014. június
Napsugár IV. sz. Óvoda
2014. június
Konduktív Óvoda
2014. június
Kardos István Általános Iskola és Közgazdasági Szakközépiskola
2014. június
Batthyány Kázmér Gimnázium
2015. június
Napraforgó I. sz. Óvoda, Szivárvány Tagóvoda
2015. június
| Bíró Lajos Általános Iskola | ||
2015. június
| József Attila Általános Iskola és AMI | ||
2015. június
Csonka János Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola
2015. június
Bíró Lajos Általános Iskola
2000. szeptember 23.
2005. március 15.
2006. március 15.
2007. március 15.
2008. március 15.
2009. március 15.
2010. március 15.
2011. március 15.
2012. március 15.
2014. március 15.
2015. március 15.
2008. augusztus 20.
2008. augusztus 20.
2005. június 30.
2006. június 30.
2007. június 30.
2008. június 27.
2009. június 30.
2010. június 30.
2011. június 24.
2012. június 22.
2015. június 26.